Újra itt. Eddig nem volt időm írni. Szeretem azt hinni, hogy elfoglalt vagyok...
De mint említettem újra itt a kis blogomon, ami lassan kezd inkább egy naplóra hasonlítani. Igazából most is azért írok, mert gáz van. A gáz nem kicsi! Elég talán, ha annyit mondok, hogy nő... ez mindent elárul, felfed, de egyben be is temet, elhomályosít és ködbe burkol...
5 napja ismerem. Nevet nem írok... nem illik. Teljesen véletlenül találkoztunk. Egyik haveromal azzal szórakoztunk, hogy csajokat szólítottunk le és próbáltunk kapcsolatot teremteni velük, és egyszer csak egy ismerősbe botlottam. Vele volt még 2 lány. Igazából tudomást se vettem először rólunk, örültem, hogy az ismerősömmel végre tudtam normálisan beszélni, mivel régen nem találkoztunk. Aztán valahogy a 2 csaj és a haverom is becsatlekozott a beszélgetésbe. Aztán jött a beszélgetésnek a viccmesélős időszaka. A Lány elmondott egy viccet, ami igazából nem egy nagy szám, de olyan aranyosan mondta el, hogy rögtön felfigyeltem Rá! Pontosabban először nem is Rá, hanem a szemeire. Gyönyörűek voltak... még most is látom magam előtt. Igazából semmi extra első ránézésre. "Szimpla" barna szem. De valami mégis olyan szép benne. Igaz, hogy nem csak vannak azok a szemek, hanem tulajdonosuk szinte tökéletesen tudja őket használni. Gyönyörően tud nézni velük. Elérte azt a hatást, hogy a szemével nem csak nézni, hanem kérni, szívet lágyítani, jobb kedvre deríteni is tud! Hihetetlen. De igazából csak egy szép szem. Megnéztem tetszett, de kb ennyi... Aztán eljött az idő és rágyújtottunk. Veszi elő a cigijét: narancs Pall. előveszi a gyújtóját is. Erre majdnem tátva maradt a szám... Sok olyan ember van aki ugyan olyan cicit szív mint te, de hogy még a gyújtója is pontosan ugyan olyan... Meglepődésemet egy pillanat erejéig lepleztem, és gyorsan adtam neki tüzet és közben felhívtam a figyelmét arra, hogy ugyan olyan gyújtónk van, és ugyan olyan cigit szívunk. De itt abba is maradt a beszélgetésünk. Kezdett hideg lenni és láttam hogy nagyon fázik, így felajánlottam, hogy vegye fel a zakómat. Én is fáztam, de az rosszabb ha a társaságomban egy nőt látok dideregni... inkább megfagyok. Végül mivel már kint túl hideg volt, beültünk a Békébe. Úgy alkalmaztam, hogy egymás mellé üljünk. Nem tudom miért. Szerintem csak meg akartam ismerni kicsit jobban. Sikerült és nem csalódtam. A csajnak hihetetlen dumája van. Tipikusan hozza a Nagyszájú Kiscsaj kategóriát. Tök jól haszálja a szlengeket és elbűvölő a stílusa. Nem ez a finomkodó cicababa. Nagyon szimpatikus lett és így az est végén elkértem a számát. Minden gondolkozás nélkül megadta és elkérte az enyémet is. Sikeresnek éreztem az estét. Mennie kellett és úgy döntöttem, hogy én is hazaindulok. Rágyújtottam, és miközben hazafelé sétáltam gondolkodtam, hogy mi is volt aznap. Egyfajta napi összegzést tettem fejben. Amikor odáig értem, hogy találkoztam a lányokkal nevettem... viccesnek találtam azt, hogy olyan nagy arcom van néha, hogy milyen jó emberismerő vagyok, és közben vagy negyed órán keresztül teljesen jelentéktelennek találtam egy olyan lányt aki valójában aranyat ér, és jófej és gyönyörű szemei vannak, és ráadásul kiderült rólunk egy csomó hasonlóság is. Gondolkoztam, hogy írjak-e neki eg SMSt, de elvetettem az ötletet. Úgyis azt beszéltük meg, hogy másnap találkozunk...
Ahogy megbeszéltük másnap este 7 körül felhívtam. Szintén korszaalkotó beszélgetés. Mondtam, hogy én már fentvagyok, jöjjön fel ő is. Azt mondta, hogy rendben, hamarosan indul. Normális esetben itt a eszélgetésnek vége... de nem Vele! Elkezdett csinlingelő hangon mesélni a napjáról és arról, hogy mi történt vele aznap. Jól volt hallgatni. Nagyon pörgött és ez hamarosan átragadt rám is. Aztán ebből lett egy szimpla 5-6 perces beszélgetés. Kb. egy óra múlta találkoztunk is. Szintén beültünk a Békébe. De aznap csak hárman voltunk. Ő, a barátnője, meg én. Kellemeset beszélgettünk. Aztán kimentünk a szökőkúthoz, mert én már lassan indultam volna hazafelé, ugyanis meglehetősen fáradt voltam. Kérdezte, hogy holnap is találkozunk-e, de nekem már holnapra volt programom. Ennek kapcsán újra elkezdtünk dumálni, de mivel kint megint eléggé hideg volt, így megint rajta kötött ki a kabátom. Végül csak elindultam hazafelé gyalog. Pont rágyújtottam amikor kaptam egy SMSt. Ő küldte. Mindössze egy smiley volt benne. Nagyon eredeti! Visszaítram és egy kellemes több órán át tartó SMSezés lett belőle. A fő téma az volt, hogy mondjam már le a másnapi programomat, mert Ő akar velem találkozni. Nagyon hízelgő volt számomra az ajánlat így másnap le is mondtam a programot.
A 3. nap. Sok kavarás után megint találkoztunk. Nagyon ki volt borulva, mert a barátnői feliegesítették. Elindultunk kajálni, de ő és a barátnője találkoztak ismerősökkel, de mi a haverommal tavább mentünk, mert messze volt az ebéd és meglehetősen kopogott a szemünk... Kis idő múlva felhív. Elmondtam neki, hogy hol vagyünk, és nemsokára meg is érkezett. Az előbbinél még jobban ki volt akadva. Sajnáltam. Igazából mintha csak magamat láttam volna, uyganis én is képes vagyok felhúzni magam egy pillanat alatt és nehezen nyugszok meg. Végül a haverom leszakadt a kajolás után és mi ketten elmentünk a Fapumába. Egész úton osztotta először csak a barátnőit aztán szélesítette a kört és kb 4 perc alatt eljutottunk addig, hogy szinte az egész világot kiosztotta! Próbáltam nyugtatni, de nem sok sikerem volt benne. Végül a Fapumába értünk. ott találkoztam néhány jóbaráttal, de inkább egy másik asztalhoz ültünk. Gondoltam, hogy ez a minimum, hogy megpróbálom jobb kedvre deríteni, ami kettesben az igazi. Arra hogy teljesen kettesben legyünk arra kb. egy fél órát kellett várni, mert addigra az egész hely kiürült és az egyész pub-ban ketten ültünk. Amíg ez az állapot bekövetkezett, addig piát választottunk (Tequila silver) és lementem a pulthoz kikérni pár apróság társaságában. Megittuk és még elcsúszott egy cigi is, és rögtön könnyebb volt szótérteni vele. Sokat meséltem neki, ezzel terelve el a figyelmét az aktuális gondjairól. Azt hiszem elég jól sikerült. Láthatóan jobb kedve lett, ami részben a pia érdeme, de szeretném azt hinni, hogy nem csak az játszott közre... Aztán felhívta az a közös ismerősünk, akinek a társaságában megismerkedtünk. Megbeszéltük, hogy találkozunk. Így is történt. Aztán rövd beszélgetés után a Vidor kertben kötöttünk ki, de az időnk lejárt, és naki menni kellett. A búcsúzás most volt először nehéz. Tudtam, hogy másnap osztálykirándulásra megy és 3 napig biztos, hogy nem fogom látni. Megöleltem, és ahogy hozzámbújt, egy nagyon kellemes érzés kerített hatalmába. valami olyasmi, aminek nem akarod, hogy vége legyen! Ránéztem, de csak mosolyogni tudtam. Ha nem vesztem volna el szemének csodás csillogásában, akkor ebben a pillanatban jött volna az első csók, de ezt el*@szt@m. Nagyon. 2 puszit adott és mérhetetlen fájdalmat hagyott aznap este maga után a szívemben. MEg aznap este is SMSeztünk. Ő is érezte és a tudtomra is adta, hogy a végét elb... szóval elszúrtam.
Vasárnap. Na ez volt a full katasztrófa. Sokat mesélt ami tök jó volt, de nem léptem tovább a kapcsolatunk kiépítésében. Csak beszélgettünk és ennyi. Igazából, a lett volna alkalmam se lépek a tettek mezejére, mert éreztem hogy az ex-pasija, akit ráadásul ismerek, és aki ráadásul osztálytársa is, az óriási hatással volt rá, és féltem, hogy még mindig őt szereti. Nem volt alkalmam kitérni a beszélgetés alatt erre a kérdésre, ezért bunkó és szánalmas módon SMSben kérdeztem meg, hogy mi a helyzet ezzel a kérdéssel kapcsolatban. A válasz az lett, hogy még tényleg nem tudta elfelejteni őt, de már gyógyul, amiben én segítettem neki...
Én kíváncsian várom a folytatást...